15 feb
2017

Kezdd el, mert nem bánod meg!

Category:Olvasnivalók, Promó

A Jitsu gyakorlásában a tömegeket nem az élsportolók adják, hanem valójában hétköznapi emberek, családapák, idősebb gyakorlók, dolgozó emberek. Nem a gyűrött fülekről, marcona arcokról szól egy edzés – ezt az ismerőseinknek üzenem, akik félnek elkezdeni a gyakorlást.

Egyértelmű, hogy a rendszeres sportolás egész más egészségi állapotot és állóképességet eredményez. Életbevágóan fontos gyakorolni. Folyamatosan számolnak be edzésen az emberek arról, hogy a barátaik, ismerőseik orvosi vizsgálaton olyan eredményeket kapnak, amivel szemben az ő eredményeik az ellenpélda: hogy érdemes magunkra figyelni, érdemes az egészséget választani, érdemes mozogni. Ha csak azt vesszük például, okoz-e nehézséget 2 emelet lépcsőzés, vagy ha végiggondoljuk, hogy megelőzni mindig kellemesebb, mint pánikszerűen próbálkozni a tűzoltással, akkor is, ha már nem segít…
Ha pedig mozgást választunk, valamiféle sportot, leglényegesebb, hogy hiteles forrást találjunk – ahol nem érnek meglepetések, illetve nem kell tartani mellékhatásoktól.
Önvédelem tekintetében pedig különösen fontos, hogy amit tanulunk, az valóban megállja a helyét.
Amikor valaki autóba ül, akkor sem mindegy hogy egy öreg Skodát vagy egy új Ford Mustangot vezet – se műszaki bitztonságot tekintve, se a teljesítményt.
Stílusok és irányzatok között is nagy különbség van, oktatók és iskolák között is. Így az is fontos, hogy van-e mit tanulni valahol, az mennyire korszerű, és mennyire képes, harcművészet lévén, rávezetni bárkit is a saját ösvényére. Hiszen be lehet ültetni egy kisfiút is egy Mercibe, de jobb felnevelni, megtanítani vezetni… És még utána sincs vége, ha jogsija van – de legalább már alkalmas lesz rá, hogy tapasztalatot gyűjtsön önmaga, és így sok idő elteltével jól fog tudni vezetni, ki fogja tudni használni egyre jobban egy komoly autó tudását is.
A Farkasok Egyesület sokszor sok porondon bizonyított már – a Brazil Jitsu pedig a világ egyik legelismertebb és legnagyobb népszerűségnek örvendő vonulata.
Jó a jármű, folyamatos a fejlesztés és szervizelés , jó az oktató, folyamatosan karbantartott az út, amin haladni kell.
Ezeket a gondolatokat a kezdéshez mondtam el, hogy egy lökés legyen hezitálóknak – valójában később az edzések folytatásához kisebb energia kell a motivációhoz, mint először beállni, a stílus, az iskola önmagát adja el, szórakoztató a gyakorlás, kellemes a környezet, könnyed a légkör, hosszútávon is megtartó.
Nincs mitől, kitől félni – inkább csak attól legtöbbször, ha nem változtatunk egyes esetekben az életmódunkon… – mindenkit örömmel várunk, nincs semmiféle beavatása, betörése az újaknak. Maximális célom a kezdők felé, hogy amíg testileg, szellemileg, lelkileg felkészülnek, ne szenvedjenek sérülést – egy haladó meg már tud magára vigyázni. Fizikailag sem kell teljes végkimerülésre számítani, nem elvárás a részünkről – persze, ha valaki meg akarja hajtani magát, teheti -, épp ezért nincs is szükség felkészülésre: az az edzések dolga, hogy fokozatosan egyre erősebb terhelést legyen képes valaki elviselni.
Ne tétovázz, gyere! Megváltozik az életed. Csak jó lehet!

Kitéptem Fudó Mjóó szívét és beleharaptam.
A szám véres, a szemem hideg, a lelkem csendes.
Győzelem, vereség – mindkettő elhagyott…
Csak harcolni tudok.

Amikor kisimul a tó vize,
A szél puhán simogat,
Megpihen a föld: terjed a láng.
Egyik ág a másiknak adja – sötétben, hidegben, némán…
Üvöltsetek Farkasok!